Nem kíméli a gazdasági helyzet a képzőművészeket, és a művésztelepek fenntartása sem vált könnyebbé. Bár Kárpát-medence szerte – Burgenlandtól Vajdaságig – több helyszín is várja az elmélyült alkotásra vágyó festőket, szobrászokat, fotográfusokat stb., az elmúlt évek nehézségei – járvány, háború, infláció – okán legtöbben inkább országhatáron belül maradnak. Ez a folyamat érhető tetten az idei Caffart Művésztelepen is, amely július 13-23. között a bajai Eötvös József Főiskolán 14. alkalommal tárta ki kapuit, ezúttal főként az ország különféle csücskeiből érkező résztvevőkkel.

Meghozta a kísérletező kedvet az inspiráló környezet Fotó: Kelemen Áron

A Caffart Képzőművészeti Egyesület 14. éve szervezi meg a nyári művésztelepet, amelyben állandó partner a bajai Eötvös József Főiskola. Dr. Marczin István főszervezőként rengeteg okot tud felsorolni, ha a művésztelepek jelentőségéről kérdezzük. – Művészetszociológusként úgy vélem, a kortárs képzőművészet jelentős része, tehát a művek több mint 50 százaléka Magyarország művésztelepein vagy azokra reflektálva készül. Kutatási eredmények is igazolják, hogy a képzőművészek számára a művésztelepi forma legalább olyan fontos, mint a befelé fordulás. Kijelenthető: a telepek működése (legalábbis a Kárpát-medencében) elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy kortárs művészeti alkotások szülessenek! – mondta a főszervező. Hozzátette: a művészet és ezen belül a képzőművészet társadalmi létünknek az a szférája, amely magába foglalja mind a négy nagy megismerési formát (tudomány, művészet, vallás, filozófia), ebből pedig az is következik, hogy ez az az ága a társadalmi lét megélésének, ahová a többi társadalmi intézmény még nem tudta betenni a lábát. – A képzőművészet a szabadság megélésének az egyik legfontosabb része mind a művész számára, mind azoknak, akik ezekkel az alkotásokkal találkoznak. Politikamentesen, a szó szociológiai értelmében állítom: amióta művészet létezik, a hatalom mindig igyekezett azt valamilyen formában befolyásolni. Most is ezt teszi, pártállástól függetlenül, csak épp a hatalom sajátosságából fakadó módon – részletezte dr. Marczin István.

Facebook galéria

Izgalmas az idei anyag – értékelte dr. Marczin István

Az sem elhanyagolható szempont, hogy a Kárpát-medencében létező művésztelepi forma akár hungarikumnak is nevezhető. – A világ más részein ezeket más felfogásban szervezik. Bár Nyugat-Európában vagy keletebbre szintén nagy hagyománnyal bírnak, de azok inkább kirakatok, amikor egy régió, egy város vagy akár egy vezető meg akarja mutatni, hogy ők milyen jó pozícióban vannak, és mennyi művészt oda tudnak csalogatni. A mi művésztelepeinkre ezzel szemben az jellemző, hogy kisebbek, kevesebb a résztvevő. A kisebb csoportokat pedig a személyes kapcsolatok, az érzelmek tartják össze. Arról sem feledkezhetünk meg ugyanakkor, hogy hagyományosan a Kárpát-medencei társadalmak soha nem voltak alkalmasak arra, hogy biztos egzisztenciát nyújtsanak a művészeik számára. Rengeteg alkotónak ez az egyetlen lehetősége arra, hogy létre tudja hozni a munkáit, ezeket ki tudja állítani, meg tudjon jelenni. A legutóbbi felmérések alapján a mai kortárs művészetben a hivatásos művészek kevesebb, mint 10 százaléka tud megélni a munkáiból. A többinek egyéb munkát is kell vállalnia, a telepek pedig lehetővé teszik, hogy ez idő alatt tényleg csak az alkotásra koncentráljanak. Rengeteg olyan művészt ismerünk, akiknek egész évben ennyi idejük van a kiteljesedésre. A telep ezen felül azt a helyszínt is biztosítja számukra, ahol a legrelevánsabb visszajelzéseket kapják egymástól, illetve a legfrissebb trendekkel ismerkedhetnek meg első kézből. Felmerül, mennyire hatnak egymásra a művészek, de ez sohasem direkt módon nyilvánul meg – részletezte a főszervező.

A Caffart Művésztelep összetétele minden évben kicsit más. Idén főként határon belülről hívtak meg alkotókat a szervezők. – Az elmúlt évek eseményei eléggé megnehezítették a határokon való átjárást, illetve idén sok művésztelep újraindult Erdélyben, Kárpátalján, Vajdaságban is. Az ottani alkotók is igyekeznek újraépíteni önmagukat, ezért is hívtunk idén csak határon belülről, illetve jóval több hölgy alkotó is képviselteti magát. Igyekszünk együttműködni a többi művészteleppel is az országból, pl. a kendimajori, a szolnoki és a jászsági telepről is érkeztek olyan alkotók, akik eddig még nem jártak itt. Abban bízunk, hogy ez az elkészült munkák kiállítási lehetőségeit is növeli. Úgy látom, az idei munkák összessége nagyon jó és izgalmas lenyomata lehet az előző és az idei évnek, illetve azon hatások vizuális megjelenítésének, amelyek érintik a művészeket. Feltűnően sok volt idén a kísérletezés, valószínűleg ez a környezeti külső hatások következménye, és időnként akár drasztikus módon is megnyilvánult, ami mindenképpen jó dolog, és mindenkinél tetten érhető – értékelte a művészetszociológus. Azt is elmondta: a telepen készült munkákból a tervek szerint az év végére állítanak össze kiállítást.

Őry Annamária jelenleg rusztikus anyagokkal és felületekkel kísérletezik

Idén tizennyolc alkotó érkezett a telepre az ország számos csücskéből. Őry Annamária festőművész Budapestről jött, bár vietnámi származású férjével kétlaki életet élnek, és a magyar főváros mellett Közép-Vietnámban, Hue városában is sok időt töltenek. A Caffart Csoport tagjaként a budapesti festő rendszeres résztvevője a bajai művésztelepnek, ahová 2019-ben férje is elkísérte. Mint mondja, a természeti környezet sokféle inspirációt tartogat. – Készítettem egy nagyobb sorozatot fákról, ezt most fogom befejezni, illetve Égigérők címmel külön kis sorozatot tervezek ezen belül, ciprusok, platánok, égbe nyúló fák ábrázolásával. Ezek egyik része kimondottan bajai inspiráció, a Sugó parti jegenyéket többször is fotóztam hozzá. A fák főként művészi szempontból érdekelnek: szeretem nézni őket, megfognak bennük a különböző karakterek, a szimbolika. Leginkább fa-portréknak nevezhetők a munkáim. Jelenleg azonban nem ezzel a sorozattal foglalkozom: a legutóbbi munkám a különböző anyagokkal és rusztikus felületekkel való kísérletezés, pl. homokot is használok. Ezek távlati képek, mintha repülőről néznénk a tájat, kicsit mikrokozmosz szerűen. Korábbi inspiráció alapján dolgozom, a színek és a faktúrák különféle minőségeivel kísérletezem – részletezte a festő, mintegy alátámasztva a szervező szavait a kísérletezésről.

Őry Annamária azt is elmondta, több művésztelepen is járt már, az erdélyi Gernyeszegtől Miszláig, de csak a Caffartnak rendszeres visszatérője, mivel szereti a dunai hangulatot, a fényeket, a színeket, ahogyan tükröződnek a vízen. Ugyanakkor a vietnámi környezet is erőteljes hatásokat ad, mind színekben, mind technikában, mind témában. – Először 2016-ban jártam ott néhány hónapra, majd megismertem a szintén képzőművész férjemet, és azóta még több időt töltök kint. Közép-Vietnámban, Huéban élünk, régi császárváros, aktív víziélettel. Nyáron az emberek sok időt töltenek a folyóparton, fürdenek, kajakoznak, és közel van a tenger, valamint a nagy hegyek is. Nagyon szép rész az országnak, szeretem, bár télen nagyon csapadékos, párás. Legutóbbi kiállításom májusban a B32 Galériában vietnámi anyagból állt össze – mesélte a festő, akinek számos további ötlet is rejtőzik még a tarsolyában. – Rengeteg téma foglalkoztat még. A közeljövőben szeretnék az emlékekkel, emlékezéssel, a személyes vagy kollektív emlékezettel foglalkozni, felhasználva ehhez személyes vagy nem hozzám kapcsolódó régi fotókat. Technikailag már átgondoltam, de a megvalósítás még várat magára – ismertette a festő, aki szerint elképzelhető, hogy a jövő évi művésztelepen már ezzel a témával foglalkozik.

Több technikát is ötvöz új munkáin Papp Nikolett

Papp Nikolett bajai festőművész szintén visszatérő résztvevője a Caffart Művésztelepnek. Mint meséli, három évvel ezelőtt, amikor várandós lett, abbahagyta az olajfestést, és áttért az akrillra, majd kisfia megszületése után a grafika felé fordult az érdeklődése. Jelenleg is épp grafikai sorozaton dolgozik, amelynek néhány darabját a telepen készítette el, izgalmas újításokkal. – Elveszett életek, eltűnt emlékek: most ez foglalkoztat. Az Akik maradtak című darab esetében például különféle technikákat kombinálok, az akrill mellé bele is varrtam a képbe. Amióta a kisfiam megszületett, leginkább csak grafikával foglalkoztam, és már nagyon akartam nyitni újra a festés irányába. Jelenleg a háború, a veszteség érdekel, mint tematika, ehhez régi fényképeket használok fel. Előtte hidegtű-sorozatot készítettem ugyanebben a témában. Megszerettem ezt a technikát, több ilyen munkám is készült, jórészt egyedi grafikák, de mostmár nagyon hiányzik a festés – mondja Papp Nikolett. Hozzátette: számára helyi alkotóként különösen izgalmas jelen lenni a művésztelepen. – Mindig érdekes új arcokkal találkozni, belelátni a többiek munkájába. Ilyenkor sokat lehet tanulni, egymástól inspirálódni. Szeretek itt lenni, régóta vagyok állandó tagja a csoportnak. Tervben van, hogy más telepekre is utazzam el, de egyelőre a kisfiam miatt inkább helyhez vagyok kötve, így a Caffart ebből a szempontból is ideális – mesélte a festő, akinek jelenleg a családi vállalkozás a főállása, de szeretne visszatérni a szakmába. Azt is elmondta: szeret elmélyülni a társadalomkritikai témákban, a művészet eszközei által tükröt tartva az emberek elé. – Jelenleg épp a háború foglalkoztat, de volt már sorozatom párkapcsolat-emberi kapcsolatok témakörében is – meséli a festő. Szerinte az alkotótábor tíz napja soknak tűnik ugyan, de ez egyéni munkatempótól is függ. – Van, aki nagyon gyorsan dolgozik, én azonban lassabban és aprólékosabban készülök el. Legtöbbször úgy jövök ide, hogy már tudom, mivel szeretnék foglalkozni, de ez sem mindig sikerül azonnal, érlelni kell az ötleteket is. Tavaly négy grafikai alkotással is elkészültem a telep ideje alatt, most viszont egy linómetszettel kezdtem, amihez több idő kellett. Utána jött a négyes grafikai sorozat, amelyből valószínűleg kettővel maradok egyelőre, a többit majd utána fejezem be – foglalta össze a bajai festő. Hozzátette: szeretne önálló kiállítással is előállni, de úgy érzi, ahhoz még legalább egy év alkotó munka szükséges.  

Mindezek előtt azonban a telepen készült alkotásait – a többiekével együtt – megnézheti az érdeklődő közönség a gyűjteményes kiállítás keretében, év végén, az Eötvös József Főiskola Kortárs Galériájában.

Sándor Boglárka

>> Cikk az eredeti oldalon >>