CAFFART kiállítás
Hatvani Galéria, 2021. 10. 16.

A fővárosi székhelyű Caffart képzőművészeti Egyesület több, mint tíz esztendeje végzi aktív és nem kimondottan könnyű munkáját. A neves és nívós alkotókat, szakembereket magába foglaló kezdeményezés ugyanis a hazai és határon túli kortárs művészet fejlődésének elősegítését, kiállításokon való bemutatását, közzétételét, közművelődési hasznosítását határainkon belül és kívül, valamint a magyar képzőművészettel kapcsolatos tudományos kutatás végzését, a művészeti ismeretanyag növelését, illetve a külföldi kortárs képzőművészet hazai megismertetését tűzte ki céljául.
Művésztelepet, biennálét, kiállításokat szerveznek csoportos és egyéni szinten is, valamint színvonalas kiadványok kísérik tevékenységüket.
Ez egy fontos ügy, nemes cél, de mindenek felett aktuális is, főleg ebben a mai átláthatatlannak látszó kavargó képdömpingben. Nos, a vizualitás sok helyütt remegő lábakon álló asztalának terítékét is tekintve, ahol jó ideje a minőségi csemege sokszor csak másodlagos szerepet kap, értésre, megértésre hajlandó, éhes szemek hiányában, kimondhatjuk, hogy fontos az a fajta tevékenység, melyet a Caffart Egyesület és a hozzá hasonlók végeznek.
Nemzetközin hazai a történet, mivel számos határon túl élő magyar alkotót foglal magába a csoport, az alapító tagok között is.
A Caffart művészei sem kizárólag a munkáik által próbálják hirdetni a szépet és a jót, hanem egyéb módokon is igyekeznek adni valamit, formálni a közízlést, avagy a művészi érdekképviseletben segíteni sorstársaikat. Szép számmal közülük nem csak művelik a képzőművészetet, hanem azon felül középszinttől, az egyetemi szintig oktatják is azt, avagy az országos művészetszervezésben, egyesületekben, szövetségekben vállalnak markáns szerepet.
Életrajzi adatok, elismerések, ösztöndíjak, hosszas sorolásától ezen helyzetben most eltekintenék és az általánosságok, illetve a főbb egyedi aspektusok ismeretesének rögös ösvényén haladva azért mindenképp megjegyezném, hogy kiállítóink hazai és nemzetközi elismertségéhez nem fér kétség, művészi kvalitásuk pedig tengernyi nagy kiállításban, díjakban, oklevelekben, tagságokban, stb. ölt testet idézőjelbe téve, hogy egy könyv címével éljek, Erdélytől Floridáig.
Műfajok tekintetében is igen sokszínű az Egyesület névsora, megjelenik a klasszikus figurális ábrázolástól kiindulva a lírai absztraktción át és a korszerű grafikai megoldásokon is keresztül a különböző installációs lehetőségekig minden, mint az az itt kiállított majd harminc munka is szépen mutatja.
Aknay János konstruktív, letisztult idomokból építkező képei messzebbről szemlélik ugyan, de nem távolodnak el teljesen a figurativitástól. Ebben a fajta sajátosan konstruált rendszerben fellehetünk angyalokat, egyéb szakrális témákat, architekturális elemeket, valamint az azok mögött, vagy azokon túl mutató utalásokat, többlettartalmakat is.
Kevésbé vagy nem kevésbé rejti el témáit Filp Csaba, kinek festészete, a gasztronómiai háttértudásának és rutinjának egyfajta vizuális manifsztációjaként is felfogható. Képei nem riadnak meg a társadalomkritikától, nem egyszer globális problémákat tálalva elénk. A pontos ábrázolás, oldott festőiséggel párosul nála, talán így a néző könnyebben képes befogadni az étket, amit szán számukra az alkotó, akár közvetlen egy húsoltárról kapva azt.
Ferencz S. Apor képzőművészeti tevékenysége nem redukálható le egy, esetleg két műfaj művelésére. Komplex alkotói látásmódja a jelenkor szinte összes vizuális művészeti aspektusát magába képes foglalni. Legyen az festmény, ötvösmunka, digitális kép, klasszikus grafika, kollázs, vegyes technikájú alkotás, vagy installáció. Munkáinak konceptuális jellege markánsan kidomborodik, mely egyaránt alkalmas részletesen cizellált, avagy nagyvonalú alkotások létrehozásár is..
Horváth Roland számos klasszikus festészeti téma egyedi értelmezője. Figuratív elemek, tárgyak, alakok, arcok, épületek, virágok oldódnak fel vagy transzformálódnak át vásznain egy egységes új egésszé. Ezzel a fajta hangok világából kölcsönzött szóval élve, mastereléssel új fontossági sorrendeket képes generálni, avagy pont, hogy egy hangsúlyra képes hozni egyes elemeket.
Knyihár Amarilla nagy méretű vásznain vibrálóan letisztult, könnyed, de alaposan átgondolt bravúros színvilágú kivágatok jelennek meg. Első blikkre egy-egy megoldása absztrakciónak tűnhet, de jobban megfigyelve és átgondolva semennyivel sem mutatnak kevesebbet, avagy többet a világból, mint mondjuk Monet utolsó nagy tavirózsás tünékeny tájtüneményei.
Amarilla is mondhatni a reflexiók, a pillanatnyiság egyszerre fizikai és lélektani értelemben vett rajongója.
László János változatos témákat dolgoz fel, hangsúlyos nála is a koncepció, a gondolat minél jobban kimunkált frappáns visszaadása. Hogy az éppen festményben, essamblage jellegű munkákban, ofszet litográfiában, vagy tiszta rézkarcban ölt testet, az mindig az adott helyzettől függ. A roppant precízen kimunkált ötlet és a míves technikai kidolgozás duóját figyelhetjük meg nála.
Őry Annamária egyszer kevés motívummal dolgozó élénk koloritú, másszor saroktól sarokig precízen kimunkált visszafogottabb színvilágú képein, illetve sorozatain a látott avagy tapasztalt világ leképezése és egyfajta szakralitás is tetten érhető egyszerre. A festészeti anyagok széles skálájával dolgozik, kísérletez. Tükröződései, fái, egyéb természeti elemei és városképei olajjal, akvarellel és többek között tussal is készülnek. Letisztultság, nyugalom és nagy technikai felkészültség jellemzi munkáit.
Pap Gitta esetében mindegy, hogy az eleinte figurális, csattanókkal megtűzdelt, vagy a mostanában jellemző elvonatkoztatottabb megoldásokról beszélünk, kijelenthetjük, hogy a frissesség erejével és ha lehet ilyet mondani, sajátos festészeti derűvel vannak átitatva. Változatos tematikájú sorozatai nem egyszer vegyes technikával készülnek, spontán, a pillanatnyiság üdeségét kihasználva a képek alakításakor, alakulásakor.
Pinczés József mesél, elbeszél. Fiktív, vagy valóságalapú történeteit kiválóan kimunkált festészeti eszköztárával tárja elénk, álomszerű, sokszor sajátos pigmentködbe burkolt drámai szürreális mesevilág jelleggel. Játszi könnyedséggel emel be ismert kép elemeket munkáiba, parafraelizáló víziótöredékek formájában, ezzel tisztelegve a nagy elődök irányába is. Eme oldott, líra egyben drámai is.
Puha Ferenc figurális, illetve a direkt ábrázolás igényétől eltávolodott képein tetten érhető a játék. Játék a színnel, játék és kísérletezés a kompozícióval. Ez a fajta képpel közvetlenebb hangvételű diskurzus számos lehetőséget rejt magában, melyeket minden esetben maximálisan, bravúrosan kihasznál Puha Ferenc. Síkjai, flekkjei ugyan már az absztrakció jegyeit hordozzák, de mégis ezzel egyidőben érzékel bennük az ember egyfajta teret, a lendület pedig amit ezen festmények sugallnak már-már felvetik a negyedik dimenzió kérdését is, az időt, vagy ellenkezőleg, az időtlenséget, az egyetemest.
Rékasi Attila a mechanikus és digitális leképezés milliók által magukénak érzett, használt, ámbár azt nagyon kevesen professzionális szinten alkalmazó eszközével, a fotográfiával dolgozik. Ellesett pillanatai, ujjgyakorlatai szépen egészülnek ki minimalista építészeti megoldások újra felfedezésével és azok új nézőpontból való megmutatásával. Montázsokat is készít, melyek más nézőpontból, szélesebb eszközpalettával képes alkalmazni a fény által leképezett jelenségek feldolgozását, alkalmazását művészi célokra.
Sütő Róbert épületátiratai, szubjektív tájai absztrakt megoldásokként hatnak. Folyik, folyik, a festék. Az oldószeres matéria által kialakított útvesztő csodája nem tudattalan csorgatás eredménye. Átgondolt képépítés és konkrét tematika belecsempészése zajlik munkáin, melyek eredményképpen esszenciálisan drámai hatásukon túl egyes festményeken a végtelenséget, másutt pedig egyfajta szabályozott, kunstruktív szemléletet erősítenek.
Szőke Erika munkái általában a nőt helyezik a centrumba, de nem kimondottan kíméletesen előadva annak érzéseit, történeteit. Másképp, egyetemesen és őszintén beszél, drámaian fogalmaz meg gondolatokat. Ezt a fajta direkt, kendőzetlen őszinteséget a fotográfia, illetve a hozzá kapcsolódó médiumok és tágabb lehetőségek segítségével tudja előhívni. A retusálatlan tematika és a monokromitás kiegészülve a drámai megvilágításokkal, mind-mind erősítik az alkotói szándékot.
Török Ferenc festészete változatos, dinamikus, élénk. Bravúros ecsetkezelése a legkülönfélébb hatásokat képes elérni, lavírozott légies rétegeket, vagy pasztózus gesztusokat, de akár szálkás részletezést is eredményezve. Absztrakt képei nem egy esetben egészülnek ki figurális kontúrokkal, rajzosabb elemekkel, de ezen támpontok nem torpantják meg a képek nyújtotta általános lendület folytonosságát, ellenkezőleg erősítik azt.
Mint ahogy a bemutatás előtt utaltam rá, naphosszat lehetne utána olvasni, tanulmányozni egyenként az alkotók életútját, munkásságát. Erre sarkallok mindenkit, akikre ezen előző mondatok érdeklődésébresztőként hatottak volna.
És természetesen elnézést kérek a művészektől az esetleges pontatlanságok, avagy elharapott gondolatok miatt.
Nem maradt ki senki, vagy mégis. Név szerint mindenképpen ki szeretném emelni azokat az embereket, akik a szóban forgó csapatot létrehozták, gardírozzák és mindenben segítik, ők pedig Fehérváry Éda és Marczin István.
Ajánlom ismételten mindenki szíves figyelmébe a Caffart Egyesület tevékenységét és természetesen a jelen kiállítást!

Bugyi István József

Fotó: Halmai László